Tudjuk, hogy nem fogunk minden felhasználói szempontra kitérni, de néhány érvet összeszedtünk, ami a fülmonitorok mellett és ellen szól. Ezek talán segíthetnek eldönteni, hogy mikor érdemes fülmonitort használnunk.
Hangnyomás
A fülmonitorral kisebb hangnyomás éri a fülünket, mintha lábmonitort használnánk. Segít megóvni az átmeneti halláscsökkenéytől és a tartós halláskárosodástól. Ez a nagy hangszigetelő képességnek, a csendesebb színpadnak, és a jó minőségű, halkabban is részletgazdag hangnak köszönhető.
A kisebb hangerő egyúttal segít, hogy a kártékony élettani hatások ne alakuljanak ki a produkció során, kevésbé fáradjon el az előadó füle, kevésbé fáradjon el maga az előadó, és kiegyensúlyozottabban tudja feladatát hosszú ideig végezni.
Hangminőség
Mivel a fülmonitorban kevesebb zaj, zavaró hang van, tisztább, jobb minőségű hangot képest az előadónak biztosítani. Az előadó pontosabb "képpel" fog rendelkezni a többiekről és saját maga teljesítményéről.
Sokat segít ez a tulajdonság abban, hogy az énekesek és hangszeres zenészek tisztábban tudjanak intonálni, ne utólag vegyék észre a koncertfelvételen, hogy hamisak voltak.
Gerjedékenység
A lábmonitorok hajlamosak a gerjedésre, mikor visszajuttatják a színpadra az előttük álló mikrofonok hangját. Ez fülsüketítő sípolásban szokott végetérni, amíg a hangmérnök le nem kapcsolja a bajkeverő mikrofonokat és hangszórókat.
Ezzel szemben a fülmonitor a fülre juttatja a hangot, így a mikrofonokba nem jut vissza önmaguk hangjából, és ezért nem is tudnak begerjedni.
Vannak olyan hangszerek, amiknek a monitorozása lábmonitorral nagyon nehéz anélkül, hogy begerjedne, visszahatnak saját magukra, így rontják a hangminőséget, vagy a monitorozás csak hangzásbeli kompromisszumok árán kivitelezhető. Tipikusan ilyen a lábdob, mely a saját hangjára könnyen kezd zengeni, a dobosnak pedig általában szüksége van arra, hogy hallja pontosan, mikor érte el a lábdob verő a bőrt, különben pontatlan lesz a játéka. Ezért is van, hogy a dobosok körében kifejezetten népszerű a fülmonitor.
Front hangzás minősége
Tekintettel arra, hogy a színpadon befelé kevésbé szólnak a hangszerek, főleg ha mindenki fülmonitort használ, és a hangszereknek nincsenek a színpadon alaperősítőik (ezt nevezik csendes színpadnak), a színpadon lévő mikrofonok is sokkal kevesebb zajt szednek össze, amivel jelentősen javul a front hangzás minősége.
Spontán kommunikáció az előadók között
A leszigetelt fülük miatt a színapdon lévők kevésbé tudnak spontán egymáshoz szólni, hiszen a másik csak akkor hallja a hangjukat, ha a mikrofonba beszélnek. Ezt akkor viszont a közönség is hallja. Ha ilyen beszélgetésekre nincs a rendszer felkészítve külön mikrofonokkal, vagy átkapcsoló pedálokkal, akkor bizony nehézkessé válik az előadók közötti kommunikáció, pantomimozniuk kell. Ilyen szempontból a lábmonitor előnyösebb.
Költséghatékonyság
Egy hasonló kategóriájú, költségű lábmonitorral összehasonlítva a fülmonitornak a környezeti zajoktól kizárásától eltekintve is jobb minősége van. Egy profi zenész lábmonitor igényeit a legjobb fülmonitor árának is a többszöröséből lehet megvalósítani.
Gitárosok, szintetizátorosok számára szintén fontos szempont, hogy nem kell feltétlenül alaperősítőt használjanak, hiszen a fülmonitoron keresztül tökéletesen hallhatják hangszerüket, így nem kell megvenniük és cipelniük ezeket a nagy és drága erősítőket. (A gitárosok persze nem könnyen mondanak le gitárerősítőikről, mert a hangzás előállításának fontos részei lehetnek.)
Költségtényező lehet az is, hogy a fülmonitorok jóval kisebb helyen elférnek és könnyebbek, így szállításuk jelentősen egyszerűbb és felépítésükhöz, beüzemelésükhöz nem kell annyi munkaerő.
Így a fülmonitorhoz rögtön odaírhatjuk pozitívumnak a költségtakarékosabb tulajdonságot is.
Késleltetés
Mivel a hang közvetlenül a fülben szólal meg, nincs a hangforrás és az előadó távolságából adódóan késleltetés. Ha az előadó kimegy a közönség közé, teljesen megváltozik a hallása, akár már 10-20 méter távolságból is olyan késleltetéssel ér hozzá a hang, ami miatt az együttes többi tagjához képest jelentősen kezd elcsúszni. Fülmonitorral ez a jelenség kiküszöbölhető.
Koncert "feeling"
A fülmonitor majdnem úgy szól az előadó fülében, mintha stúdióban lenne. Az elszigetelt és zajmentes, káros visszhangoktól mentes hangzása miatt nem érzékeli az előadó annyira a teret, közönséget, hangerőt. Van, akinek ez hiányzik.
Rögtön meg kell jegyezzük, hogy ezen lehet segíteni, ha térmikrofonokat fordítunk a közönség felé, és ezek hangját bekeverjük a fülmonitorba.
Hasonlóan hiányozhat a zenészeknek, ha nem érzik, hogy dörömböl a mellkasukon a basszus, és nem lebeg tőle a nadrágjuk szára, holott ez korábban hozzásegítette őket az extázis élményhez. Jóhír, hogy erre is van segítség, az úgynevezett "shaker", ami az előadó székére szerelve a mély hangokra gyakorlatilag rezegtetni kezdi a széket.
Előadó szabadsága
Az előadó akárhova megy a színpadon, mindenhol ugyan azt hallja. Nem fordul elő, hogy a monitorládáktól ellépve elveszíti a monitorozását is. A rádióadó által besugárzott területen belül mindenhol pontosan ugyan azt a monitorjelet fogja kapni.
Ezen felül az előadó magának tud hangerőt is állítani, sőt konfigurációtól függően a saját hangjának, hangszerének arányát is.
Monitor keverés
Alapvetően nehezebb feladat jól beállított fülmonitorjelet keverni, mint lábmonitort. Mivel pontosabb beállításokat igényel, eleinte időigényesebb beállítani, mint a lábmonitort.
Szintén nehezíti a keverést a fülmonitor a személyreszabottság miatt, több kimenetre van szükség, mint lábmonitor esetén, ahol egy-egy ládából általában több előadó monitorozása is együtt megoldható. Gyakori, hogy a fülmonitort sztereó keveréssel készítjük, ami rögtön kétszer annyi kimenetet foglal, mint a monó lábmonitor. Míg például egy hattagú együttes 3-4 lábmonitorral hangosítható, ha mindenki sztereó fülmonitort használ, azonnal 12 kimenetre van szükségünk. (Persze nem kell feltétlenül ennyire maximumra törekednünk, ha éppen nincs meg hozzá a szükséges mixer.)
Mégis a fülmonitor mellett szól a keverés, ha memóriával rendelkező keverőt használunk, amiből a beállítások előhívhatóak, így a korábban befektetett sok munka a következő alkalommal nagyjából megspórolható, csak finomhangolásra van szükség.
Színpadkép
Ritkán fordul elő, hogy a monitorládákat sikerül esztétikusan elhelyezni a színpadon, így általánosságban azt mondhatjuk, hogy a fülmonitor használat jótékonyan járul hozzá a színpadkép alakulásához. Ha pedig az előadók a saját alap erősítőikről is hajlandóak lemondani, jelentősen nagyobb mozgásteret kapnak, és a látvány szabadabban tervezhető.
Láthatjuk, hogy összességében több érv szól a fülmonitor mellett, mint ellene. Ha az ellenérvekkel meg tudunk bírkózni, csodálatos élményben és komoly szinvonalbeli fejlődésben lesz részünk.
<<< Komplex rendszerek összeállítása <<< | >>> Konklúzió >>>